A mai naptól egy kicsit tartottam!
Egy kedves kollégánk eltávozik tőlünk, s más intézményben, több munkaórában végzi majd teendőit!
Mivel én búcsúztattam, izgultam, hogy az ajándéknak is örüljön, meg egyáltalán szép emlékként raktározza el ezt a délutánt!
Azért is nehéz volt az egész, mert az illető testvérének szeptemberben megígértem, hogy vigyázni fogok a húgára, s jó kapcsolatot próbálok vele kialakítani!
Hát a búcsú szépre sikeredett, bőgött a csapat, az én hangom is igencsak rezgett!! (Azt tudnotok kell, én igen nehezen sírok, apukám természetét örököltem, sok mindent elbírok, lenyelek, az érzékiségem, sírásom nehezen tőr felszínre!Nem a legjobb dolog,sokkal könnyebben megszabadulnék a stressztől, ha jól kibőgném magam, de hiába, nem megy!!! )
Szóval sikerült minden, a búcsúzott zokogott, az ajándék célba ért!(egy mobiltelefont vettünk neki, mert az övé, állandóan rosszalkodik!!)
Az biztos nagyon fog hiányozni, és furcsa lesz egy új embert a helyére elképzelni!
De az élet kiszámíthatatlan, és alkalmazkodásra késztet és tanít minket!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése