Szerencsés vagyok, hisz a munkám szinte a hobbim is. Immáron 25 éve óvónőként dolgozok! Tizenévesen nem volt kérdés számomra, hogy mi leszek,ha nagy leszek! Én már 6 évesen is óvónéni akartam lenni! Bizonyára hozzájárult a gyermekek vonzalmához az is, hogy anyukám több mint húsz évig daduska néni volt, s nagyon sokszor látogattam meg a munkahelyén, ill. ott töltöttem a szabad perceimet!
A munkához való hozzáállásom semmit nem változott, sőt, azt gondolom még elhívatottabb lettem a szakmám iránt!Imádok azzal az eredménnyel szembesülni, amit elér egy gyermek az óvodában eltöltött 3-4 év alatt. Így is mondhatnánk: "Miből lesz a cserebogár!"
Tavaly szeptember óta, nagy kihívást vállaltam, megpályáztam egy tagintézmény vezetését.
Nem bántam meg, nagyon élvezem! Szerencsére csoportban is vagyok (vegyes csoportom van), s mellette intézem az intézmény ügyeit.
Gyerekek között:

minden képen édesek a gyerekek! bár mindenkinek ilyen hozzáállású óvónénije lenne!
VálaszTörlésKöszönöm, aranyos vagy!
VálaszTörlés