"Soha ne legyél elégedetlen, s próbáld megtalálni a mindennapok apró örömeit!!!
Ne mindig másokat vegyél alapul, időnként gondolj saját magadra is!"
Ezt a gondolatot jól az agyamba kell vésni, s napi szinten emlékeztetnem kell magam rá!
Az elmúlt napok tanulságosak, s rettentő elgondolkodtatóak is voltak számomra!!
Nem véletlen, hogy egy pár napig nem írtam semmit a blogomba!Ennyi idő kellett ahhoz, hogy igazán átgondoljam, mérlegeljem, és helyre tegyem magam agyilag és lelkileg!!
Mióta az eszemet tudom, mindig is maximalista voltam!! Mindig a jóra , a maximális teljesítményre, s a precizitásra törekedtem! Soha nem szerettem a fél munkát, ha valamit elvállaltam azt úgy teljesítettem, hogy az mindenki számára a legjobb legyen! Szeretem az új feladatokat, a kihívásokat, ugyanakkor mindig arra törekedtem, hogy figyelembe vegyem mások érdekeit, s kívánságát!
Már gyerekként is sokszor úgy teljesítettem, hogy senkinek, legfőképp a szüleimnek ne okozzak csalódást! Szeretetben nőttem fel, szüleim mindent megadtak ahhoz, hogy olyan szakmát szerezzek amiben jól érzem magam, és megbecsüljenek! Emlékszem arra a pillanatra, amikor elkezdtem óvodában dolgozni, apám szinte könnyekig hatódott! Sokszor mondta el, hogy milyen büszke rám, és én soha nem okoztam neki csalódást!
Ez azért mélyen rögződött az életem során!!
A mai napig úgy cselekszem, dolgozom, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám!!
Lehet, hogy nem mindig jó ez, hisz nagyon sokszor a saját érdekeimet háttérbe szorítottam másokért, és bizony nagyon sokszor inkább hallgattam, és nem szóltam semmit, még ha károm is lett a dologból, csak ne bántsak meg embereket!!
A pszichológia szépen leírja ezt a fajta életfelfogást: Megfelelni akarás, megfelelni vágy!!!
Aztán szerdán, -már nem tudom hányadik éjszaka után, amit az óvodára áldoztam,-valami történt!
Azon a reggelen iszonyú fejgörccsel ébredtem, s egész nap rossz kedvem volt, és nyomott érzésem! Majd jött egy kis hiszti egy ovistól, és nálam valami történt!!Iszonyú remegés, bár a gyereket még leszereltem, de utána szó szerint rosszul voltam!!Erős szívdobogás, belső remegés, és nagyon -nagyon rossz érzés!!!Szerettem volna kiszaladni a világból és kiordítani magamat!!Soha nem éreztem még ezt, de ettől az érzéstő bevallom megijedtem!!!Szinte halálfélelem kerülgetett!Attól féltem, hogy szívinfarktusom lesz!
Persze estig azért még végig vittem a napot, aztán hazaérve egy fájdalom csillapító, görcsoldó, és időben ágynyugalom!!
Egész éjszakát végig aludtam, és mikor reggel felébredtem nem ismertem magamra! Az egész szemem bedagadva, tiszta vizes volt mindenem!!A kollégám reggel mikor meglátott, csak hüledezett, olyannyira meglepődött. Nagyon be voltam püffedve, a szemhéjam totál feldagadva!! Nem voltam szép látvány, de azt is éreztem, hogy ezen most nekem változtatni kell, mert ha így haladok tovább, akkor ennek nem lesz jó vége!
Úgy érzem, hogy jelzett a szervezetem!!!!!!!!
Igenis kell tudni nemet mondani!!Elég volt az állandó munkából, ha valamit nem sikerül teljesítenem, majd elvégzem másnap a dolgot!!ÉS ami a legnehezebb, nem minden munkát nekem kell elvégezni!!!Ki kell adni a feladatokat!!
A fogyiból is elegem lett! Görcsösen ragaszkodok a súlyvesztéshez, ugyanakkor ha a lelkem mélyébe nézek, annyira mégsem fontos a fogyás!! Nem érdekel, most már hány kiló vagyok!!Nem az számít, hanem hogy jól érezzem magam a bőrömben!!Meg kell tanulnom, hogy a belsőre figyeljek és ne a külsőségre!!Azt kell értékelnem és megbecsülnöm, ami bennem van, nem pedig állandóan arra koncentrálnom, hány kiló vagyok!!!
Úgyhogy egy darabig nem mérlegelek, nem érdekel!!
Próbálok egészségesen étkezni, figyelni arra, hogy ne habzsoljak, és ne az evéssel próbáljam levezetni a feszültséget!
HA mozgok valamit, annak örülni fogok, de ez miatt nem fogok lelkiismeret furdalást érezni!!
Nem akarom, hogy állandóan a körül forogjon a gondolatom, hogy mit, mennyit ettem és mozogtam!
Szeretném élvezni az életet, megtalálni a mindennapokban az apró örömöket!
Szeretnék örömöt nyújtani másoknak is, ha kell csak egy kedves szóval, vagy egy kedves mosollyal!!
Azt szeretném, hogy jól érezzem magam a bőrömben, s élvezzem az életet!!!!
Most ez a célom, és e szerint szeretném élni a napjaimat!!!
Örülök ennek a bejegyzésednek. Talán ez alapján megértesz engem is. Azt hiszem mindent elmondtam ezzel.:) Igen, kell olyan, hogy csak ÉN és nem érdekelnek külső nyomások és semmi. Remélem jobban vagy és minden jól alakul. Pánikroham szerűséged lehetett, igen besokalltál.
VálaszTörlés