Azt gondoltam, nem lehet megszokni, hogy a gyerekek kiszakadnak, s nélkülük éled a minden napokat!!De el kell ismernem, tévedtem!!
Azzal, hogy a lányom kollégista lett, a fiam újra Pestre költözött, kettesben maradtunk a párommal! És bevallom, élvezzük!!
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem imádjuk, mikor itthon vannak a lurkók, de egész más a heti rend!
Megbeszéljük kettecskén, mit főzök, hova megyünk, mit csinálunk;amit leteszek, az ott marad, amit elrendezek az úgy marad....stb., szóval szeretem!!
Na, és persze a hétvégét is, amikor kicsi lánykám megjön a koleszból, megy az élménybeszámoló, aztán sütés-főzés, kupi a szobában, majd vasárnap este újra nyugalom, és....rend!
Viszont egy dolgot mindenképpen le kell írnom, mert rettentő büszkeséggel tölt el!!
Lánykám elkészítette első ruháját!! Saját magára méretezte, s a darab különlegessége, hogy papírból van!!Ez volt a feladat, s remekül helyt állt! Egy iskolai divatbemutatón vonultak fel a kész ruhákban, s leírhatatlan, hogy milyen büszke voltam rá!!!!
S íme a fotó:
A ruha papírmasé technikával készült, majd lefújta festékkel! Az egész ruha papír, s hátul fűzős!! Szerintem szuper, és nagyon csini volt benne!!!
No és a fiam?!!Őt ritkán látom, hiányzik is, de jól van, elvakultan szerelmes, eljegyzésen gondolkodik, és persze dolgozik ezerrel!!Végre megtanulta értékelni a munkát, s azt mit jelent megdolgozni a pénzért!!Nem egyszerű, de sokat változott, s remélem most már révbe ér! Egyébként nagyon büszke vagyok rá, mert főz-süt, még kelt tésztát is készít a barátnője kedvéért...szóval dagad a szívem, ha rágondolok!!De azért fájdalom is van!Ő valami olyasmire készül, ami büszkeséggel tölt el, de nagyon féltem is!!Erről még fogok írni, de nem most, csak ha már biztos a dolog!!
A család egy kicsit mégis bővült, ugyanis tavaly ősszel (november vége fele?), a fiam ideglenesen elhozta hozzánk a kutyáját, mert az albérletbe nem vihették! Nos, azóta Zokni, a komisz beagle kutyus hozzánk tartozik!És azt gondolom, ez már így is marad!!Jól érzi magát a másik kutyánkkal, együtt rosszalkodnak nap mint nap, s boldogítanak bennünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése